Windisch József: Sínen

A lányból sugárzott a boldogság, ahogy kamaszos sutasággal egy-egy tánclépést szőtt járásába, miközben a hátrahagyott napokat összegezte kócos fejében.

„Mindent elrendeztem. Az utolsó pontot is kitettem. Egy korszak lezárult. Most érzem talán egész életemben először, mit is jelent szabadnak lenni! Mintha a belélegzett levegő azonnal átjárná kezem-lábam, egész testem. És főleg a szívem. Szétterül és kisöpri onnan az elmúlt idők rossz emlékének utolsó nevetséges ködpamacsát is. Végre valahára sínen vagyok.” – gondolta.

Ekkorra már sokan ordítottak rá a korláton túlról.  „Ugorj félre te bolond! Hát nem látod, hogy jön a vonat?!”

*Első közlés