kiapadhatatlan forrásként csobog a hajnali fény rád fröcscsenti a nyár összes színét olyan ez mintha vágynál egy felejthetetlen gyönyörre a tiéd lehet érintsd meg ujjad hegyével vigyázz mit teszel vigyázz mit gondolsz megkapod rohanó gondolataid szekerén aranysárga viruló szirmokba préselve a múló idő megőrzi szíved számolatlan másodperceit *Első közlés

Zalán Tibor versére Fél költő leszek, ha hazaértem, és fölveszem mackónadrágomat? És ha a fürdőben a nadrágot leveszem, vajon a fél költőből mennyi maradt? Ha nyakkendőt kötök, hivatalnok vagyok? Akkor is, ha verset gépel kezem, vagy ha a háztetőt nézem, amelyen a Nap ragyog? És mi vagyok akkor, amikor vétkezem?Tovább…

önigazolás szóljon rám valaki: dobd el a magad verő botot gondolj az emberi méltóságra – ki más szeretne? – kegyelmezz magadnak! itt vagy kődobásra tegnapi szavaidtól kimozdultál körvonalaidból váltsd meg a jövőt valamerre menj! öniróniával enyhített létezésem főnevei: mozaikok belülnézetek mai kis kudarc cserbenhagyás meg sem vívott harc kalandor tudásvágyTovább…

Ki hallott már repülő sárkányokról? Én biztos nem. Az is igaz, hogy másmilyen sárkányokról sem hallottam, mert a Völgyváros feletti hegyekben én voltam az egyetlen sárkány. Mióta kikeltem a tojásból, egyedül voltam. És én nem repültem. Olyannyira nem, hogy Völgyvárosban minden ember úgy csúfolt, hogy Kánitulisz, ami az ő nyelvükönTovább…

Szeretem, ha bántanak. Különösen, ha az eladók teszik ezt velem. Vannak persze kispályások, akik udvariasan kiszolgálva keresik vevői kegyemet, és a becsmérlés írmagja sem található bennük – őket igyekszem ignorálni. Már ha egyáltalán lehetséges közönyt gyakorolnom irántuk, és nem az ösztönös, a feltörő undor mérgezi közérzetem. Euforikus senki-identitásom akkor hágottTovább…

volna, de megint szembejött, piszkos arcú nincstelen szerda délután. Léptei alatt nyári utcapor, szatyraiban múlt lötyög, pár liter jövő, száz hónap nadrágján zsíros hajnalok. Száradt ráncaiban szürke ősz, fák hajában szűrt tavasz, szemeiben meztelen vitorláshalak. Kint töltött éjszakán így húztak el nyarak utakon egymás után piszkos légkörön. Forgalom ordított virrasztóTovább…

Komolyan gondoltuk, hogy megváltjuk a világot, esténként sört ittunk, Fecsi unicumot (már akkor úgy nézett ki, mint egy szerzetes, a Fecsi, de nem hordott csuhát, ma sem, bár – állítólag – közelebb van Istenhez); komolyak voltunk és komolytalanok, az állambiztonság komolyan vett, a spicli kurvának formás segge volt, formás nadrágjaTovább…

Mondanivaló Van, akinél lezárul és pont, csöndben kijelentik, hogy vége. Másnál egy szomorú sóhaj, egy beteljesületlen óhaj, vagy egy rémült kiáltás van a mondat végén. Dühös kiabálás, megszegett utasítás, megválaszolatlan kérdés értelmetlen kérdőjellel: ez is lehet a sors. A mondat kezdőbetűje nagy, a végén is lesz egy írásjel. A kétTovább…

Pálfinét, a biológia tanárnőt, a nagyképű és beképzelt úrhölgyet pedig utáltam. Engem csak azért tűrt meg, mert apám állása és kapcsolatai fontosak voltak neki. Első komoly konfliktusunk az volt, hogy igazságtalanul adott egy osztályfőnöki intőt. A dolog úgy indult, hogy megbízott minket, Nagyot, a legjobb tornászt meg engem, hogy szemléltetőTovább…

Az enyém talán nyűhetetlen, valami roppant ősanyag, lángoltam, űztem, megfeszültem és mégis sértetlen maradt, de menni kell örök erővel, hiszem szentül és konokul, amíg a szalag, vagy az ember, majd a legvégén földre hull.