Bak Rita: Máshol

Az ember tönkremegy, olyan szívesen
ugrott volna el a földtől,
nem tudta,
hogy a csúcsok alul vannak,
hogy az alap egyszer
égig érhet,
lehelet és lég: pneuma.

Kétszáz méter,
a karja melletted,
de nem ölel át,
lépések feléd, aztán távolodik, ,
az ág marad,
megtart téged,
még nem tört le,
a szalmabábuk csak
szalmabábuk,
ott állnak egyedül,
( ha tovább sírsz,
melletted maradok
még)
de ők akkor is ott állnak
továbbra is egyedül-
ezer évig,
tönkremegyek,
optikai csalódások
között,
nagyon kevés itt a levegő….

Elmegyek otthonról,
esik,agyonázva
lépdelek
egyre közelítve feléd.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük