Cirill Kabin Csaba versei

Illusztráció: feLugossy László festménye

 

OPTIMISTÁK

Mosolyog a koldus,
nevet rám a leprás,
csendet int a hóhér,
pisszeg a spicli:
csend!
Jön a holnap!

*

KUKAC, PONT, (N)Ő ÉS ÉN

I.

drótokon szállongó levelekből
szavakból és mondatokból
építgettem
ki lehetsz
az írásbeliség ismét diadalt ült

a kórságát élvező grafomán
tenyerét dörzsölte
ez bizony nem akármilyen kihívás
hát birokra fel!

s zagyva gondolatokkal győzködte magát:
„furcsa hogy az emberek
elsőre a másik szemébe szájába testébe
s csak utána vagy közben a lélekjébe (sic)
szeretnek bele
badar szokás
én e hagyományt nem tisztelem”

rózsaszín és illatosított
kis szívecskékkel csúffá tarkított
papíros helyett
betűk sötétlő körvonala egy fénylő képernyőn

hát te ki vagy?
én egy lány vagyok, társ után kutatva
és te?
én egy bárd vagyok, fiú és magában
nocsak
ily szerencsés párosítás
mint a regényekben
amiket még ezután írok meg…

kérdeztünk válaszoltunk meséltünk
s a megvallott parafrázisokból
már valami sejlett
nem kép nem hang nem alak
nem lobogó haj nem szóra nyíló ajak
dehogy
csak egy másik ember derengő szelleme
ami szerettem volna
ha testet öltene
a közelemben lenne
rám pillantana
s megszólítana
„kedves, elkísérsz?”

II.

s ha már minden fokról fokra
írás után jött a hang
éjről éjre
két telefonkagyló végén csüggve

aztán következett a „szemtől szembe”
– alak haj ajak –
suta pillantások közt
bátortalan érintéssel
az írásbeliség tora félbeszakadt
szám a bőrödön
karom a válladon
illatod ruhámon
s a holnapra gondolni
botor önkínzásnak tűnt

III.

tudom
holnap múlt lesz
a mai bánat
maradnak a szenvtelen betűk egymáson
mik hiába szóltak arról
mi embernek önnön lénye

s értéke nem oly üzenet
mint a paplelkű költőé
pedig ez is „körülírt zuhanás”
s marad utána „a mélypont ünnepélye”

csak írás

miről is?

hogy milyen zászlóként lobogni
hogy milyen lángra kapni
hogy milyen …………

milyen gyermekien egyszerű
(ha nem bonyolítom)
ami van: köznapok és megszokások
röghöz kötött örömök
tárgyak mikkel körülvesszük magunkat
és van még a távolság
láng és zászló helyett

és esetleg a remény
e megbízhatatlan társ
ki egyszer tán megembereli magát…

és a magány

IV.

drótokon szállongó levelek
szavak és mondatok
maradtak
üdv néked írásbeliség

egy bezárva hagyott rendetlen lakás
egy hosszú híváslista, hogy hová tűntél
egy ablak, amin kimásztam a szabadságba
egy aggódásnyi félnap az eltűnés személytelenségéről
egy várakozó szempár a képernyő előtt
egy vallomás hogy túl késő
egy darab múlt
egy szelet jelen
az itt-lét közben

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük