Cs Nagy László: … nem lehet

Hangtalan jön az ébredés,
túlélni önmagam kevés,
tükrömbe szemed ver szeget,
kifosztott lelkiismeret
karmol eleven húsomba,
lázam hidegen kioltja,
akár lehulló csillagok,
szavak mögött olyan vagyok.

Magamból csorgó vérüket
felissza, úgy hajt majd rügyet
a hangtalan feloldozás,
egy szóbafojtott dobbanás
hull kezembe észrevétlen,
míg a hideg járdaszélen
állok, szívig megkövülve,
hitem sem vehetem ölbe,

mögöttem megkötött kezem
kaparja belémvájt sebem,
nincs más, csak e pillanat, mi
próbál ajkamba harapni,
mert lenni kell, ha halkan is,
feledni temérdek hamis,
lelketfeltépő ítéletet,
jónak látszani: nem lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük