Cs Nagy László: …nyoma sincs

A kimondott szó visszahull rád,
– magadban csörgeted a láncot –
mielőtt súlyát megtanulnád,
kifosztja elvetélt magányod.

A tegnap fényét eltagadtad,
magadnak vettél vásárfiát,
jó olcsót, mit eléd kiraktak,
neked zengő papírtrombitát.

Csend nélkül veszel el a zajban,
ujjong a lelkesült közönség,
szűk a tér, bezárva szokatlan,
nincs vagyon, elherdált örökség.

A szót szétfeszítik a rések,
kemény kövön térdrehullt csoda,
felhőkön túl ha körbenézek,
fényszilánknak nincs többé nyoma