Lipp Márta: IV.

A szőke lány egy álomban egyszer csak fölbukkant a tengerből már majdnem fuldokolt és nem volt világos hogy mennyit áldoz majd rá hogy fönnmaradjon illúziótlan volt mint az orvosok aki azelőtt ő is volt nem lepődött meg mikor a parton meglátta a fiút aki valahogy nem süllyedt el pedig előtte végig vele volt. a fiú mielőtt a lány megkérdezte volna hogy kihúzza-e a kezét nyújtotta a találkozás még egy pillanat se volt a fiú elindult az elefánttal a hat kutyával és a teknősbékával akik rendben követték mivelhogy állatidomár volt. a lányról csak azt tudjuk hogy áll a parton és nem néz a fiú után. a versek amiket írtam könnyes vallomás helyett selyemzsinórt szervíroznak a tányér mellé a késhez ha meghalok se fogok a kezembe kést én se Giacomo de a selyemzsinórt a nyakadba kell akasztani ez nem vitás és nem te teszed fel hanem a személyzet így kívánja az illem hogy bűnös vagy-e vagy sem érdektelen és ha mégis tovább lélegzel a versed elnyargalt veled. mondjátok ahol vagytok én aki ezen túl vagyok ha van olyan aki végig együtt volt velem mi volt ez?

 

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük