Márkus László gyermekversei

Tundrália

Pézsmatulok nagy bundája
oly jó meleg, mint a kályha.
Kesereg a cickánygyerek,
kövér könnye sűrűn pereg.

Nincsen fagylalt, rossz a kedve,
dühös most a jegesmedve.
Sarki nyúlnak nincs barátja,
hócipóje csupa sár ma.

Hóvihar van, nagyon rémes,
panaszkodnak most a rének.
Sarki róka lompos farka,
becsípte a gleccser sarka.

De hideg van, nincs rajtam ing,
mérgelődik a kis lemming
Sarki ludak tollruhája
pihe-puha, mint a párna.

Kalácsomba kell a sok mák,
vegán lett a vén rozsomák.
A hó alatt mi mocorog,
nicsak, nicsak, apró pocok.

Sziklaszirten mint a bunda,
alszik a sok lumma, lunda.
Narancscsőrű, víg sarki csér,
álmaimban hűen kísér.

*

Kicsi Klára

Elesett a kicsi Klára,
plezúr nőtt a nózijára.
Könyökét is odaverte,
kék és lila lett, keverve.
.
Lakkcipője odamaradt,
köténykéje széjjel szakadt.
Nagyikája vigasztalja,
sűrű könnyét felitatja.

Ne ríj lelkem, felemeli,
az ölében dédelgeti.
Piros masnit fon hajába
s kacag már a kicsi Klára.

*

Pótnagyi

Él egy néni az utcánkban,
senki sem undokabb nála.
Piros szájú, mint egy vámpír
görbebottal hadonászik.

Kergette a gyerekeket,
senki nem volt jóban vele.
Ne ugrálj itt, ne labdázz ott,
hangja uralja a gangot.

Bosszantottuk rengeteget,
kigúnyoltuk, épp eleget.
Nem tudtuk, hogy mitől zsémbes,
nem sejtettük kire mérges.

Összefogtunk aztán egyszer:
– békítsük meg szeretettel!
Sütit vittünk, egy kis krémest,
rájöttünk, hogy nem is rémes.

Az volt bánatának oka,
nem volt neki kisunoka.
Szája most már mosolyra áll,
ő lett a mi pótnagymamánk.

*

Luca lába

Bedagadt ma Luca lába,
nem mehetett iskolába,
Szomorúan ül az ágyon,
ki lesz akkor ma a párom?

Nagyikája, vigasztalja:
Csöppet se bánd, itt egy alma!
Süteményt is hozott neki,
finom mézessel eteti.

Térül-fordul, hoz egy sámlit,
ráülteti a babáit.
Ma sem maradsz majd egyedül,
Luca arca lám, felderül.

Én leszek ma a tanító,
babáim meg a nebulók.
Jókedvéhez igazodva,
első lesz az énekóra,

A macinak intőt adott,
nem énekelt, csak brummogott.
Volt még számtan, meg rajzolás,
szépírás és tollbamondás.

Aztán ebéd következett:
Ejnye, ejnye – szólt – Gyerekek!
Nem vagytok ti holmi csorda,
álljatok csak szépen sorba!

Ugye, érdekes lett a nap?
Az osztály vígan bólogat.
Már lelohadt Luca lába,
holnap mehet iskolába.

*

Számolós

Egy aprócska lepke
lebbent rá kezemre.
Széjjel tárta szárnyát,
friss szellőre vár tán.

Két katica együtt
víg valcerre perdült.
Egyre-másra ropják,
abba sosem hagyják.

Három kicsi fecske
ült ki az ereszre.
Apró csőrük tátva,
reggelire várva.

Négy apró denevér,
nekünk mily sokat ér.
Ha a szúnyog dalol,
a gyomrukba landol.

Öt macskakölyökkel
cirmosunk útra kelt.
A csarnokba mennek,
édes tejet vesznek.

Hat kicsike kacsa,
oly sáros a talpa.
Indulnak fürödni,
vígan kergetőzni.

Hét kövér kismalac
az útra kiszaladt.
Világgá indultak,
ám visszafordultak.

Nyolc szemével a pók
roppantmód fura volt.
Míg néggyel mosakszik,
másik néggyel alszik.

Kilenc apró egér
diószsákon henyél.
Lesz majd itt nemulass,
hisz a zsák kilukadt.

Tíz tojásból torta,
a szakácsné hozta.
Egy cukordísz loptam,
kaviccsal pótoltam.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük