Mátyás B. Ferenc versei

TISZTULÁS

Míg fekszem
a gerendám alatt
szálkákat hegyezek

tízet is halmozok
mire kiderül
hogy elkoptak az alkotó
kezek

hagyjatok lógva
gerendám alatt
mire kiszáradok
visszaépíthetitek
a választófalakat
s máshova vághatjátok
a szellemjáró kis ablakot
és alkalmakat

ha szél támad
kilógó nyelvemmel is
gerendám alatt
igazam lóbálom
ne féljetek kórtársak
lesz aki szavam
jelentse a szálkátlan
oldalon –

*

ÁLOMTÖRMELÉK

barátot
utóbbi évezredemben
egyet láttam az is elfutott
zsákban lopta eszem jószágait
és kénköves szagot
hagyott

elmenekültek
az angyalok
kicsik és nagyok
nálam nagyobbak voltak
nagyobbak nagyon

elmondom
vagy elhallgatom
karácsonyfámat is vitték
összeálltak meghámozni
magházamból kipergetni
héjamból a holnapi
magot

ám erről jobb
ha inkább hallgatok

lefölöztek
betörték ajtóm
fejem és ablakom

amennyi maradt
egy szál verébnek is
alig alkalom –

*Első közlés