Albert Zsolt versei

Spaghetti alla bolognese con polpette di carne

villán húsgombóccal ejt úgy rabul
s a tészta vad kígyót csavar körém,
ő a rém az ész vérvörös ködén
lelkem tányéron, fejem szószba hull

mint ménkű derült égből elárul,
csömörtől kiguvadó szemgolyóm,
s egy labda sok, e tál lett gyilkosom
az asztalnál ki lát hát beájul

én meg a tonnányi sok parmezán
számba olvadó láva jaj ne már,
futnom kell de csúszik a sajtos út

egy olasz, egy őrült bolognai
gombóc vérű paradicsomjai,
elűz koleszter_innen s azon túl

*

Fehér csendben

Fehér csendben
vér hull a napra
könny szemében
s veres ajka.

Az ég egy tenger
s föld alatta
fürdik benne
a szőke hajnal.
*

Gondolám az ígéret

Nincs idő, hogy eszembe jusson hol vagy,
a holdon nem, az túl közhelyes kis égitest.
A nap meg túl forró, nem éri fel az elme,
mely ostobán jéghideg, és szívben gyenge.

Lila madarak a borködben részeg sóhajon
s gondolám az ígéret, deszkára írt naplóm.
Lapjaiból narancssárga jelzőtüzet rakok,
ordítok, találj rám míg el nem hamvadok.

1 hozzászólás

  1. Gratulálok, Zsolt!

Comments are closed.