B. Tomos Hajnal: Nagyanyám zöldjei

Nagyanyámat látom,
amint kiáll a tornácra
az esőző sugarak alá
s kibomlott kontyát
kuszálja a tavaszi szél –
elnéz a madárdalt sarjadzó
kertje felé s tudom,
ujjaiban bizsereg már a sózó mozdulat,
mellyel magvakat szór
a föld párálló gyomrába.

Olyan régen volt, mikor kislányként
vittem utána az ásót
s a kiforduló, zsíros göröngyök közül
orromba csapódott
a pihent föld lehelete.
Nagyanyám csak tett-vett,
mint varázsló a zubogó katlanok felett
s közben folyton magyarázta,
hogy mit hova és miért,
hogy jövőre már én is tudjam.

Ó, kapor, saláta és hónapos retek
fodrosan törekvő zöldje!
Itt vagy elfolyó jelenemben,
akárcsak nagyanyám vére,
mely harsányan kering most is,
vénülő ereimben.

*Ez a vers, a Litera-Túra Kiadó: Kigondolt kabát tavaszi antológia 2020 – pályázatának egyik harmadik díjas alkotása.

©Sarolta Gyoker: Párálló

1 hozzászólás

  1. Gratulálok, Hajnalka!

Comments are closed.