Bánfai Zsolt: Családi fénykép

apám meszelt ballonkabát
hófehér árny a morfogenetikus mezőben
felhő vagy léggömb lett, angyal talán –
egy marék lepke tánca
anyám egy csokor szigorú-kék zsálya –
egyszer kővé változott, aztán az égbe emelt
bőrömön porlik most is mosolygása,
mikor kérges fehér arcát kezembe ültetem –
te meg ott ülsz fenn egy fotelben
öledben rét zöldül, szemedben számtalan a tó,
hisz az örök vizek lánya vagy –
felfűzött bolygók keringnek csuklódon
nyakadban prémek, kövek és kenderkötél –
hajnalt pirít arcodon a kelő szél