Magad sem értetted, mi ez a makacsság, amivel visszatérsz az ostrom alatt álló város utolsó, még ép házába az ottfelejtett újszülöttért, akit sosem láttál, csak az épület előtt parkoló autóba szerelt gyerekülésből következtettél arra, hogy létezik. Mikor bemész, megkönnyebbülsz, mert csak a közeli áruházból eltolt bevásárlókocsi áll ott kipárnázva, mintTovább…

Az utolsó rap Hányszor álmodom még a halálod, hányszor álmodom még? Ugyanaz a szcéna, de más a díszlet, hányszor álmodom, nem azt, hogy véged, hányszor álmodlak úgy, ahogy készülsz, fekszel vagy járkálsz, vagy az ágy szélén ülsz, tanácsokat osztogatsz és rendelkezel, hogy mit hogyan tegyünk, amikor már nem leszel. PedigTovább…

Napok óta esik, nyirkos és hideg lett a város. Az emberek ismét tolakodnak munkába menet, attól fontosnak érzik magukat. Nagy döntések feszülnek a villamos párás ablakához. Belélegzem az oxigénhiányos levegőt. Az üvegen lefutó kondenzvíz rácsain keresztül bámulom az autókat, míg az Ősz szirénázva száguld vegig a Körúton. Ha tudnék félrehúzódnékTovább…

A nyár felel Fénylőn erre sereglik a nyár sokezer katonája, s látom, nálam időz lánya, e furcsa dizőz. Július ő. Napfény-mosolyát az egekbe bevájja fellegeket tép szét, s elveszi már részét. Hogyha nem adják, nagy viharokkal robban az éjbe, vad szele földet ráz, jéggel rákontráz, s villám dárdáit durván hajigáljaTovább…

ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó embereknek ki cserél izzót az energiatakarékos szívekben ki emeli föl a kilátástalanság bermuda- háromszögében eltűnt napokat ki menti meg a hajótörött célokat ki szabadítja ki a szerelmet szomorú roncsaiból ki szelídíti meg a töviseketTovább…

Az összetépett lapdarabokból egyszer csak kibomlott a forrni vágyás sóhaja. Ott hevert a valaha még egész papír a földön, még arra sem találták méltónak, hogy a kukafióka éhes száját etessék velük… vele. Megszűnt egyként létezni, megsokszorozódott, mégis, minden része azonos volt önmagával. Több mint húsz darabban hevert Ő a földön,Tovább…

Liszt Ferenc utolsó órája Mennyi város tapsolt, hány győztes nyitány szólt neked, s hány balkörmű támadt rád, míg huzatos vonatod nagyot sípolt, s buzgó erőd utána szállt. Hetvennégy éve járja szíved rapszódiádat. Most ágyadban fekszel, betegen, egyedül, vizsgáló szemek nélkül. Adj még egy kurta órát Istenem! Lovak patái újra verikTovább…