Bátai Tibor versei

patent

elmaszatolni mielőtt még szemet
szúrnának a túlzottan határozott
kontúrok a sarkokat rutinosan
lekerekíteni majd elvenni
az egész élét annyira hogy még
értelmezhető maradjon ha már fel-
színre vergődtél vele és elegendő
játékteret hagytál ahhoz hogy
többnek tűnjön önmagánál akkor
még némi bíbelődés a tördeléssel
hogy illő távolságból méregethesd
a végeredményt ami egészen olyan
megint de már nincs benne kockázat
mert nem az most sem az
mint ami nem akart lenni

*

a szavakat megelőzve

dicsérni őt
ahogy már annyiszor
újra meg újra ráérezni a horizonton túlmutató
távlatokra
igaz egyre fáradságosabb ugyanarról valami újat mondani
szédülésig rótt köreid csigavonalában
felismerni és megélni mindazt ami
eltér az előző ciklusokban felismerttől
hogy minden helyzetben megtaláld az alkalmas szavakat
bár vészesen fogynak
tudj újabb áradást remélni a most sziket virágzó
ártereken
és közben folyamatosan hinni abban hogy meghallja azt is
amikor a szavakat megelőzve már benne szólsz

*

viszonylatok

új sebeket üt rajta, ahogy
leplezni próbál. gyengesége
megint elárulta. visszasűrűsödni
képtelen. egyenes lett, amelyet
duplán kívül eső pont vonz. újra
és újra megpróbálja áttörni
az eltérő dimenziók korlátait,
de csak síkban folytatódhat. akinek
ennyi jutott a térből, legyint rá
végül, minden irányban végtelen.

1 hozzászólás

  1. Szeretettel olvastalak itt is, Kedves Tibor. Örültem a válogatásnak. Kedvenceim …

Comments are closed.