Bibor István: Ami elveszett

Ami elveszett:
a három diófa
a ház előtt, és ágaik közt az ég.
A madár betörte ablak
párkányán a barna tollpihék.
A kerítés ázott-szürke lécei,
s ahogy a nagy biciklit betolja
apánk, és az ebédet kérdezi.
A kék falon (vagy zöld? türkiz?) a csillám!
A Bognárék fekete kutyája!
Ma is félek tőle, s közben hívnám,
a bőralmafáig futnék utána!
A kőbánya: a robbantás utáni csend.
Az úton nehéz traktor pufogása,
és ha olykor motor, gyerünk! Hátha
jön az  XF 229!*
A hosszú út templomba, iskolába,
az illat a pékműhely előtt…

és tovább, végtelen sorban a veszteség:
zsákmány, amit nem őriz,
de vissza sem ad a föld.

* Laci bácsi új Pannóniája

(Soproni Füzetek 2007)

©Tarcsai Béla -Szeged, Tisza part