Ami elveszett: a három diófa a ház előtt, és ágaik közt az ég. A madár betörte ablak párkányán a barna tollpihék. A kerítés ázott-szürke lécei, s ahogy a nagy biciklit betolja apánk, és az ebédet kérdezi. A kék falon (vagy zöld? türkiz?) a csillám! A Bognárék fekete kutyája! Ma isTovább…
Napraforgó nyílik mindenütt. Ahogy nézed, én is látom újra, tükör által, a még vágyott világot, és amíg bírom, viszem magammal, akárhova űz is majd az angyal. * Éjszaka kivégzésemre vártam. Szólítottak, papírokat lapoztak, a közelben még egy ajtó csapódott, s én tébolyult, sürgető rémületben tipródtam ott: ha úgyis, hát miTovább…
Napraforgó nyílik mindenütt. Ahogy nézed, én is látom újra, tükör által, a még vágyott világot, és amíg bírom, viszem magammal, akárhova űz is majd az angyal. * Éjszaka kivégzésemre vártam. Szólítottak, papírokat lapoztak, a közelben még egy ajtó csapódott, s én tébolyult, sürgető rémületben tipródtam ott: ha úgyis, hát miTovább…
Esendő imádság Ne hagyd Uram, kérlek, ne hagyd, hogy ne lássam teremtő kezeid nyomát a világban! Ne hagyd, hogy ne térjek útjaidra önként, ne hagyd, hogy ne értsem: miért lett, ami történt! Mikor, miben, hogyan vétkeztem, hibáztam, ne hagyd Uram, kérlek, ne hagyd, hogy ne lássam! Tedd, hogy újra higgyem,Tovább…
I. Mint oly sokan, nagy írónk is hosszan bűnhődte a múltat s jövendőt. Ha élne még, bűnhődné ma is. Talán fiatal korában esett valamely botlása miatt, talán azért, mert túlságosan bízott szorgalmában és elméje élességében, egy napon így szólott hozzá az Úr: – Imre! Ha sorsod jobbra fordultán irigyeid támadnak,Tovább…