Bibor István: Három kis legenda

I.

Mint oly sokan, nagy írónk is hosszan bűnhődte a múltat s jövendőt.

Ha élne még, bűnhődné ma is.

Talán fiatal korában esett valamely botlása miatt, talán azért, mert túlságosan bízott szorgalmában és elméje élességében, egy napon így szólott hozzá az Úr:­­

­­­– Imre! Ha sorsod jobbra fordultán irigyeid támadnak, ha oktalanul gyaláznak is, írnod kell!

De tudd meg, hogy a valóban fontos mondataidat csak kevesek olvassák, még kevesebben értik, és gyorsan elfelejtik majd.

Az már rajtad áll, hogy ezt büntetésként fogadod, vagy jutalomnak tekinted. –

Íme egy az elfelejtett, fontos mondatok közül:

„Az nem kérdés, hogy van-e Isten, vagy nincs. Az embernek mindenképpen úgy lehet csak élnie, mintha lenne.”
(Kertész Imre: Gályanapló)

 

II.

Abban az időben Albert Camus A pestis című regényén dolgozott.

Történt egy napon, hogy leírta a következő szavakat:

„Lehet-e az ember szent Isten nélkül,…”

Az Úr egy darabig lapozgatott a kéziratban,

rápillantott a még meg nem írt oldalakra is, majd így szólt:

– Nem, de hiszen ezt te magad is tudod.

Nézz csak a nagyszerű hőseid árnyékában tengődő Joseph Grand-ra!

Aki elveszített életében is szelíden szolgálja mások javát,

szabad óráiban pedig minden erejével a tökéletességet keresi,

az előbb-utóbb rám talál, s azt én is megtalálom. ­–

Camus pedig ezen szavak hallatán már nem tehette, hogy Joseph Grand is

a ragály prédájává legyen.

 

III.

… Az Úr pedig szólt Karamazov fiához:

– Iván! Akár igazad is lehetne,

de csak ha Én nem szeretnénk,

de csak ha Mi nem szeretnék

minden bűnös embert, még téged is,

mindenek felett. –