A számítógép melletti íróasztalon, a felhalmozott könyvek között kotorászott; nem mondta ki, de megállapította, az egészséges rendetlenség kezdett egészségtelen méreteket ölteni. Az egyik könyvkupac alján megtalálta, amit keresett, egy Rimbaud-kötetet. Alig tudta megfogni, kecsesen vékonyan lapult ott, igyekezett kihúzni, ám hatalmas robajjal szinte az összes könyv leborult a padlóra. –Tovább…

Ede bácsi – miként a munkaidő lejártakor harminckilenc éve mindig – a satupad mögött tartott elnyűtt partvissal összehúzta a kilapult gombszerű alakba dermedt forrasztóón cseppeket, apró lemezdarabkákat és lemorzsolt fémsorját a bádogosműhely padlóján. Péntek lévén a többi segéd – akik közül a legidősebb is vagy két évtizeddel mögötte járt –Tovább…

  Hallgattak a szirénák. A bombázók zaja nem dobogtatta már a szíveket, a fegyverek elnémultak. Véget ért a háború. Béke. Varázserővel bír e szó. Alighogy elhangzott, benépesültek a még füstölgő romok, feléledt az elpusztított város. A föld alól, mint tavasszal a bogarak, emberek bújtak elő. Rongyosan, piszkosan támolyogtak a sérültenTovább…

A traiskircheni menekülttábor főbejáratától mintegy ötven méterre, a Lokalbahn megállójától egy sarokra, két utca kereszteződése képezte azt a helyet, amit a lágerlakók már időtlen idők óta csak placcnak neveztek. A kora reggeli órákban – főleg hétvégeken – a lágerlakók dologra, keresetre éhesen megszállták a placcot. Kisvártatva érkeztek a szőlősgazdák, iparosokTovább…

És akkor egyszer csak kinyílt az ajtó, de olyan hirtelen, hogy fel sem tudtam kapni a fejem, le nem tehettem kezemből a vastag cérnával etetett tűt, amivel éppen egy szakadt mezt varrtam. Szóval rés támadt a koszos, ki tudja mikor meszelt szertár falán, friss fény szökött be rajta, de csakTovább…

– Az állatok királyának, a szavannák urának tartanak. Kölyökkorom óta tisztelet övez. Nem tartok senkitől, nyugodtan alszom. Jóllakott vagyok, sem a saját, sem a gyermekeim jövője miatt nem kell aggódnom. – mondta az oroszlán törődött hangon. – Boldog lehetsz… – Éppen ez az. Hogy nem vagyok. Mindent odaadnék, ha legalábbTovább…

Azt mondják a rossz nyelvek, hogy korunkban már nincsenek polihisztorok. Sokan vissza is sírják a sötét középkort, amikor még Michelangelók, meg Danték születtek. Bezzeg ma… Ma legföljebb egy – egy szakbarbár látja meg a környezetszennyezett napvilágot. És a nevek, a nevek! Ha még lenne is benne valamiféle szikrája a zseninek,Tovább…

A lovakat lelövik, ha eltörik a lábuk. Ez járt a fejemben. Talán sérültek voltunk. Talán barátomnak is kihívásként volt csikó frizurája. Eltörtünk egy üveget, míg a rocker boltból a plázába értünk. Éles váltás. Nem szándékosan. Még a szemetes sem bírta el sörösüvegünk súlyát. A frissen vett CPG kazetta a zsebembenTovább…

Szombat esti ház Dzsunicsi szan nagyon izgalomba jött, amikor a furcsa házat megemlítettem neki. Ez azért volt különleges esemény, mert az idős japán már évek óta valami katatón állapotban leledzett: nem beszélt, nem járt, csak szó nélkül tűrte, ha etettem, mosdattam. Most viszont egyetlen mondat után visszatért tekintetébe az értelem,Tovább…

A sivatagi hőség elől Janka behúzódott a szobába, ahol még elviselhető ez a megzakkant nyár. Ebéd után szunyókálni volna jó, úgy húzza az ágy mostanában, mintha száz karja lenne. Ellenállni nehéz, hiába próbálkozik olvasással, a könyv kiesik a kezéből, és kábán dől le az ágyra. Ráér, dolgozott eleget az életben.Tovább…