Pécsre költözök. Vásárolok egy elegáns, régi vágású házat kerttel. Végleg. Végképp. Végleg költözöm. Kellő belmagasság, cserépkályha, bukszusbokrok, cseresznyefa, semmi forgalom, a teraszról majdnem odalátszik a tenger. Valami módon látszik is. Viszont nem lehet belátni. Szinte semmit. És még, mindenekelőtt, a beláthatatlanság előtt, megbeszélem száz barátommal-kollégával-satöbbi, hogy költözzenek ők is Pécsre,Tovább…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisgömböc. Hát ahogy ment, mendegélt, egyszer csak eszébe jutott, hogy három napja nem evett egy falatot se. Mondták is neki az ismerősei, hogy megállj te kisgömböc, nem lesz ennek jó vége, de a kisgömböc azt felelte, lárifári, merthogy az ő ideálja momentánTovább…

I. Amióta ismerem, sosincs kész, soha nincs befejezve. Ez akár lehetne elismerés is (ha szeretném a változékonyságot, vagy ez esetben a változékonyságát), de nem az. Röghöz kötött vagyok. Minden mozgás kibillent a tengelyemből. Éghajlat-változást és kiszámíthatatlan időjárást okoz. Oxigénhiány lesz körülöttem, lihegnek a fák, tartós felmelegedés várható, városok merülnek alá.Tovább…

‒ Hurrá! Győztünk! Honfoglalás! Éljenek a Nagy Huszárok! Kössétek be a lovakat a karámba, aztán kezdődjön a hálaünnep! Ja, a döglött oroszlánt meg dobjátok a szemétdombra! Ne úgy, te ballábas huszár, mert még képes lesz holtában is szétrúgni azt a szemétdombot! – mondta a dúsüstökű huszárkapitány, és büszkén megpengette ezüstTovább…

Az egész történet Hercegnővel kezdődött. Akkor változott meg minden, amikor a szőrös kis seggével odariszált Saroltához a parkban. Sarolta emlékezett rá, hogy keresnek egy elveszett uszkárt, és biztos volt benne, megtalálta. Otthon mesélte, miután felhívta a hirdetésben lévő számot, hazavitte a kutyát a gazdájához. Szeme közben csillogott. Végre nevetett. AztTovább…

  Somospuszta utolsó házánál az országút éles kanyarral balra fordul, és nagy lendületet véve szalad tovább. Valószínű a patakot keresi, amely néhány kilométerrel ezelőtt ráköszönt, azután hol eltűnt, hol pajkosan csatlakozott hozzá. Csalogatta a mély völgy felé, ahol majd az öreg fák alatt újra találkozhatnak. A falu után nem sokkal,Tovább…

Hatszáz hatvanhatodik fohász Maradj sóhajtás álmomat megfékezem befogadtalak köszönöm Uram hogy talpam alatt a föld s fölöttem a nap köszönöm Uram ismét élve ébredek ha ébredek majd – Amit szél sodor versbe írom hogy újból szélbe szórjam mind megköszönni hogy félelmeimet oldják szenvedéseid kérlek jó Uram ne rekeszd be lelkemnekTovább…

Nézi a fákat, ahogy átsüti a lombkoronát a nyári napsugár, szinte minden levélre más színt fest. Szereti azt a különös aranyszínű levelet, vékony az erezete, finom metszés a szélein… és a színe? A színe emlékezteti valami különös érzésre, már ez is olyan furcsa. Hol is látta? Lehunyt szemmel felidézi aTovább…

  A kisvárosi templom jótékonysági orgonakoncertje épp csak elkezdődött, amikor H. már meg is bánta hogy eljött. A kényelmetlen pad, amelynek talán az lehetett egykori asztalosmestere által meghagyott küldetése, hogy jótékonyan figyelemre sarkallja a hajnali miséken üldögélő jámbor, de aluszékony öregasszonyokat, most lehetetlenné tette az elmélyült odafigyelést. A zene élvezetétTovább…

‒ Én nem értem ezt a gyereket ‒ morgolódott Sárosiné takarítás közben. ‒ A jövő héten betölti a harmincötödik évét, és még mindig esze ágában sincs, hogy megnősüljön, családot alapítson, mint más normális ember. ‒ Mert több esze van, mit az apjának ‒ mondta a férfi, és nevetve az arcaTovább…