Fövényi Sándor: Körúti szél

Szalad, de a Blahán megbillent néhány
villamosra várót. Egy guruló kalap
keresni kezdi kedvesét. Saját farkába harap
a lila sál, majd elnyeli egy éhes villamos
Szalad tovább. Lépcsőkön le, a mélybe.száll.
Öreg csöves kezében “Fedél nélkül”,
megfáradt szemében neonmagány.
Arrébb, akár hurutos, hörgő garat
föl-le, föl-le két mozgólépcső halad
az egyik nyel, a másik öklendezi
a huzattól-borzolt, néma utasokat.
Metró-csikorgás. A Pokol hangjai.
Visszaindul, Föl. Nem akarja hallani.
A Rákóczi útra ugrik, majd éles kanyar,
nekiverődik egy újságosbódénak, és
néhány sort a Blikkből elhadar.
Az Oktogonnál puhán galambokat érint,
s egy csóró költőnek nevetve tollat tép róluk.
A bérházak (bár szemhéjrolójuk
már félig leeresztve) bíztatják: tovább, tovább!
Megpróbál futni, de elfáradt és a Nyugatinál,
még meg-meglendül, majd lassul s körbe jár,
mint abroszon egy őszi, elkábult bogár. Szalad, de a Blahán megbillent néhány
villamosra várót. Egy guruló kalap
keresni kezdi kedvesét. Saját farkába harap
a lila sál, majd elnyeli egy éhes villamos
Szalad tovább. Lépcsőkön le, a mélybe.száll.
Öreg csöves kezében “Fedél nélkül”,
megfáradt szemében neonmagány.
Arrébb, akár hurutos, hörgő garat
föl-le, föl-le két mozgólépcső halad
az egyik nyel, a másik öklendezi
a huzattól-borzolt, néma utasokat.
Metró-csikorgás. A Pokol hangjai.
Visszaindul, Föl. Nem akarja hallani.
A Rákóczi útra ugrik, majd éles kanyar,
nekiverődik egy újságosbódénak, és
néhány sort a Blikkből elhadar.
Az Oktogonnál puhán galambokat érint,
s egy csóró költőnek nevetve tollat tép róluk.
A bérházak (bár szemhéjrolójuk
már félig leeresztve) bíztatják: tovább, tovább!
Megpróbál futni, de elfáradt és a Nyugatinál,
még meg-meglendül, majd lassul s körbe jár,
mint abroszon egy őszi, elkábult bogár.

* Első közlés