Murányi Zita: mandragóra

éppen nem gondolok semmire de hogyha
fölnézek az égre a nap sárga tányérja olyan
mintha lila szirmait elszórta volna egy óriási
mandragóra
szerencsegyökérnek is hívják és a termése akár
a naspolya
bár az arabok az ördögök almájának nevezték
bogyóit a középkorban már a termékenység
jelképe volt
és halált hozott arra aki egy kegyetlen estén
meghallotta a bokrát fölverő sikolyt
mondják is hogy a napra nem lehet nézni
bár engem is meglep a növény a közönséges
burgonyafélékhez tartozik a virágszárban lehet
némi
gyöngéd utalás valami ami nem fogható csak a sugarak törékenységéhez
elűzi a szellemeket szőrös levelű és mint
az esték
olyan fekete a termés gyökere is mérgező
van amelyiknek olyan mint egy alvó baba vagy
levágott
hímtagra emlékeztet így kézenfekvő
hogy köze lehetett a szaporodáshoz a napban
is van jócskán tüzes férfias nemzőerő bár a
beléndekhez
is hasonlít de szóba jöhetne még esetleg a
csábítófű
és elképzelem hogy éjjelenként a hold mögött
mégis csak szétreped
de a sárga bóbitában megdermednek a
fénykilövellések.

*Első közlés