Hajnal Éva versei

léteznek

léteznek mikulástípusú férfiak
ők még a zsebükben is cukorkát rejtegetnek
és
folyton adnak valami finomat
és vannak krampuszok
ők is férfinak álcázzák magukat
de folyton elvesznek
még amikor elvesznek
is folyton elvesznek
hát jól vigyázz kihez mész
almához
vagy
körtéhez

*
végre
debreczeny györgy verseinek hatására

festett felhőid alatt állok
így nem látom magam
szürkül
járókelők
kivihetetlen szemeteszsákok sűrűjében
koppannak téli járdán
arra gondolok
végre kivihetnéd szőnyeged alól a söprést
szép esténk
ma is lassan feslik

*Első közlés

*

öreg

szemközt
az öreg házban lakott a költő
ványadt karjában időnként bevásárlószatyrokat cipelt
ilyenkor pörköltillattól volt hangos a vers
majd mélabúját
fehér és vörösborról énekelte
néha fröccsökről
ilyenkor tántorgott a dal
ez nem volt oly titokzatos
mint amikor csak kinézett az ablakon
vagy kiült a ház előtti padra
és szokolrádióján kereste az ihlet csatornáját
kutyája lábánál kucorgott
olyanok voltak így ketten mint az ikrek
sokat gondolok rájuk

szemközt
az öreg házat
megvette egy ifjú költő
műanyag nyílászárókra cserélte az öreg ablakokat
a ház előtti padot kukába dobta
nem tudja
micsoda nagy kincs egy szokol rádió

esténként
a szürkületben néha látni vélem az öreget
kutyájával föl-alá sétál a hajdani járdán
motyogva a fejét ingatja
mint egy tétova rím