Anyám elé csúsztatom a fotót, ami tegnap készült rólunk a keszthelyi sétányon. Már hónapok óta gyűjtöm az erőt, hogy elmondjam neki, van valakim. Végre, nekem is van valakim! Azaz, dehogyis valakim, ő nem egyszerűen csak valaki, hanem a legtökéletesebb és legkedvesebb férfi a Földön. És még vonzó is. – EzTovább…

valószerűtlen már hiába várom azt a magasztos pillanatot amikor újra bekopogtathatok és te kendőzetlen örömmel nyitsz ajtót a sápadt fényben felragyog valószerűtlenül szép mosolyod és olyan félreérthetetlenül őszintén dermed arcodra a csodálkozás az a boldog gyermeki ámulat mintha egy kartonból kivágott marionett-játékosként lépnél pódiumra aki életre kélve feltárja végre titkoltTovább…

ünnepiben vagyok vasaltas szagos színes szalagos olyan az én házam kertemből van ágyam fakopács csenget február van február * a lüktető csend marad a félbeszakadt mozdulat csak állok itt szál magam a part a hullámverés az arc ugyan az újra és újra a lüktető csend a félbeszakadt mozdulat * ésTovább…

léteznek léteznek mikulástípusú férfiak ők még a zsebükben is cukorkát rejtegetnek és folyton adnak valami finomat és vannak krampuszok ők is férfinak álcázzák magukat de folyton elvesznek még amikor elvesznek is folyton elvesznek hát jól vigyázz kihez mész almához vagy körtéhez * végre debreczeny györgy verseinek hatására festett felhőid alattTovább…

Több hónap betegség után ismét dolgozom! Mint mindig, én érek be legelőször. Átöltözöm, megyek az osztályra. Magdi, az egyik nappalos, jó, hogy ő van itt, nagyon kedvelem. Felnéz a papírjaiból. Hirtelen fülig ér a szája. – Na végre, lógós – mondja, hirtelen feláll, hozzám lép és megölel. – Ne szorongassTovább…