Jóbi Annamária versei

Leszállóhely

Leszállóhelyet keres a szomorúság
Az engedélyt meg se várja
Lecsap és felhorzsolja
Lecsap gerincem vonalára
Megrázkódik nagy kinyílt szárnya
Majd mint a madár összezárja
Zavaros világból érkezett
Ő is várt a boldogságra

*

Kihalt

kihalt az ember
még állatnak se mondom
az ösztön is jobb volna
a génjeibe oldott

az ember halt ki
a saját bőréből
pőre volna mégse
nem kér a létéből

az emberiségből halt ki
vagy fokozottan védett
ki szavára kézfogással
tesz még itt pecsétet

*

X szó

Eszköz
Tűz
Kíváncsiság
Erősebb
Erősebb
Izmosabb
Erősebb
Fegyver
Vagyon
Hatalom
Írás
Föld
Ékszer
Templom
Pénz
Vándorlás
Vágy
Felfedezés
Utazás
Háború
Fosztogatás
Leigázás
Jobbra balra
Inga
Seggnyalás
Feltörekvés
Pénz
Vagyon
Vagyon
Széthúzás
Gyűlöletkeltés
Lenézés
Szólás-szabadság
Szólás-apadtság
Tudatos
Tudatlanság
Homály
Elme
Káosz
Rohadt krumpli
Víz víz víz
Háború
Tömeg
Gyilkolás
Világvége

Világbéke

*Első közlés

2 hozzászólás

  1. mesterkélt, erőltetett, gyenge művek,
    versnek nem nevezném, legfeljebb az elsőt, amelyben a bipoláris állapotát próbálja ábrázolni

    1. Kedves Krisztián!

      Szívesen olvasnánk itt az Ön verseit is, hátha tanulhatnánk belőlük valamit…

Comments are closed.