Jóna Dávid: esős este

bádog az aszfalt, nyálas a járda,
fürkészett arcon a felismerés,
fűtőtestre felrakott lábbal,
sorsát látja az emlékezés

ablakon cseppek, abban a látvány,
vízezüst csendben barna az arc,
tepsiben talált tisztító tűzben,
almával töltött rétes-álarc

ecetfa ázik, vizes a lombja,
lámpafénynél csillog az ág,
egy tócsában látlak, mintha csak hívnál,
párkányon őrzött féligazság

süpped a jelen, izzik az azbeszt,
a hétköznapokra a legjobb radír,
combhajlatodra csókom, ha illeszt,
sóhajod rezgő selyempapír

képzelet csőre, hirtelen enged,
marad az eső, s a hűvös magány,
egyedüllétben gitárt, ha penget,
vigaszt találó rabszolgalány

üres a park már, de mozog a hinta,
semmire rajzolt kopottas vágy,
merített papíron mélyvörös tinta,
hunyorgott jelen és vetetlen ágy

*Első közlés