Keszei István versei

Születésnapomra

Kenyérszegő késként villant a perc, mely
az idő asztalán megszegte sorsomat,
e villanás már ellobbant örökre,
kicsorbult rég az első pillanat

*

Teljes lényeddé

A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk maradt.

A fényben egy pillangó köröz
csapongva árkon-bokron át,
ámulva nézted: most szárnyán röpíti
pillantásod hű hímporát.

A kilincsed ujjaid nyomában
lényed, tündöklő nyomdokod
ragyog, ha rászáll egy bogár, ő is
egész testében fellobog!

A szőnyegben, mint hang a húrban,
csak alszik lépteid üteme,
lábad minden nyoma léptem nyomában
zúg, mint a felébredt zene.

Tűvé teszem érted a világot!
Vágyom, hogy megtaláljalak.
Ó, te a szélben száz felé szóródott,
mégis lenyűgöző alak!

Mindent összegyűjtök belőled.
Csak testedből lett puszta por.
Izzó bensőmben éned minden része
teljes lényeddé összeforr.