látlak egy örökké tartó szombat délelőtt formájú heverőn tétlenségem rozsdás kapu huzatos repülőgépgyár-csarnok átmeneti nyári záport várok szabad kifutópályát hozzád * Bizalom Ha a folyó nem kanyarog és egyenesen visz, akkor könnyebben eljuthatok majd hozzád, talán egészen oda, széltől kérges tenyeredig. A bizalom fenntart, könnyű üzenetté válok, lebegve a naptorkolatTovább…

ma szólt a telefon épp a fürdőszobában voltam mikor meghallottam a pittyegést olyan kis nyamvadt gyönge hangja van de mire beértem s fülemre tettem már csak üresség maradt vonal ki lehetett próbáltam végigvenni a lehetőségeket hisz nincsenek sokan kik vasárnap tízkor keressenek lányommal beszéltem jó órája már mobilon persze közvetlenebbTovább…

Ma este nem tudok áhítatos lenni És minden megszokott imámtól félek És nehéz ma bármiért hálásnak lenni Csak kimondatlan reménnyel kérek. Bevallom most neked minden gyávaságom Hadd lásd Uram, milyen gyerek vagyok És a türelmes csendben egyre jelet várok Hogy megsajnáltál, és kegyelmet kapok. Eddig unott léptekkel jöttél mögöttem, Most csendben bámulsz,Tovább…

A ház   Egyszer rajzoltam egy házat, semmi különös, kémény, ablakok, kis kert, teljesen szokványos. Régóta laktunk benne, a falakra rásárgult a közöny. A függönyökben itt-ott még kapaszkodott anyám sóhaja, a sarokban titokká kövülve térdeltek az esti hallgatások. Dohos szaga is volt, meg minden. Sokáig őrizgettem, egészen belegyűrődött a lelkembe.Tovább…

  este amikor a szeplőtelen fogantatás gyakorlati megvalósulásáról tűnődtem ismét – minek is – döbbenten érzékeltem a semmiségek tengelyét a sosem-volt és hátralévő életemet semmi módon nem befolyásoló hétköznapi ügyeket, már ha tudjuk mit is jelent a hétköznapi jelző vágtam volna a sarokba, pormocskok mellé a témát és tartalmat rejtvényfejtőTovább…

bádog az aszfalt, nyálas a járda, fürkészett arcon a felismerés, fűtőtestre felrakott lábbal, sorsát látja az emlékezés ablakon cseppek, abban a látvány, vízezüst csendben barna az arc, tepsiben talált tisztító tűzben, almával töltött rétes-álarc ecetfa ázik, vizes a lombja, lámpafénynél csillog az ág, egy tócsában látlak, mintha csak hívnál, párkányonTovább…

Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát A kígyók szájából kúszó lányok kezéből A szívemben sarjadt verssorok elhalnak nyelvemen Este ha elsiratom verseimet meghal velük a nap is Feltoluló könnyeimmel írott emlékeim Idegen utazók hordják majd el városomból Éjjel ébredő emlékeim mint kócos tanúk élcelődnek rajtam A hullócsillagok kiütik kezembőlTovább…