Kosztolányi félve élt. A félelem állandó lelki diszpozíciója volt életének. Úgy élt benne, mint kényelmes, szőnyeges polgári otthonában. Ha az önvizsgálódás tükrébe nézett, Esti Kornél mesterkélt grimaszai letisztultak arcáról. Mint később a rákot, úgy hordta magában a halált. Ettől félt, a rothadástól, az elmúlástól, a nyüvektől. Formalizmusát is félelme magyarázza.Tovább…

Akkor nagy költő, ha megmarad Nagy Lászlónak, és visszabújik saját irhájába. Leglelkéből lelkedzett verseit akkor írta, amikor még nem tekeredett derekára a Juhász Ferenc – hatás kísértő kígyógyűrűje. Népi kollégista volt: 1945 után vidéki végekről szakadt Pestre. Bár a kollégiumi könyvtárakban – ha mással nem is – verskötetek elolvasásával biztosTovább…

Születésnapomra Kenyérszegő késként villant a perc, mely az idő asztalán megszegte sorsomat, e villanás már ellobbant örökre, kicsorbult rég az első pillanat * Teljes lényeddé A mélybe csak tested merült el, csak ő tűnt el a föld alatt, de lényed lényege ezer felé szóródva is köztünk maradt. A fényben egyTovább…