Kolumbán Jenő: Öregedés

Hiába virágzik minden
bennem őszi árnyak élnek.
Nem kell hogy meleget hintsen.
Kínálom magam a télnek.

Nem fénylik bennem a lélek,
csak élek mint ott a vén fák.
Nem kínoznak szenvedélyek…
Volt, hogy az utam megszabták.

Elásott vágyaim sírján
felejtés nő, és fájdalom.
Mint öreg fa száraz ágán
libben a szél a romokon.

Megyek önként a telembe.
Meg fog ölni engem a fagy!
Ám maradék életembe’
piciny sugár azért marad,

hiszen mindig csak azt tettem
ami szívemnek kedves volt.
Dolgoztam, írtam, szerettem.
Ezért leszek mosolygó holt.