Kránitz Laura versei

tavaszi áradó

fák öle ringat madárhang trilláz
színorgiája érzelmet szitál
csendben araszol bennem a remény
vágyakat borzol a belső zeném

hajamba kócol májusi szellő
napsugár izzik benne az erő

nárcisz és jázmin illata kábít
orgona liláz fehére csábít
színekbe pompáz erdő és mező
élményt ad minden fénybe merülő

*

mint egy prófécia…

…s ha elfogy az összes asztal
és nincs ki a széken marasztal
akkor mit teszel

kívülállóként hogy lehetsz beavatott

magányos ez az út
már a farkasok is halkabban ordítanak

mint az egy pontból szétágazó sugár
koszorút fon köréd léted
nehéz ez az adomány

*

reméltem

a holnap többet ad
a most az kevés
nem látom hogy
a föld az égig ér
döngölöm a sorsom
nem akarom hogy sodorjon
egyre mélyebb a lendület
kezemben nem tartok már semmit sem

álmodnék valami szépet
hogy a hegyre könnyen felértem
közelebbről minden kékebb
ha letekintek- hol az élet?

 

4 hozzászólás

  1. Laura kedves! Mnidhárom vers “szösszenete” nagyon érdekes A címekhez kapcsolt gondolatok nagyon jól kifejezik a költői akaratot, amit művében kifejezésre kívánt hozni, vers szövegeivel! Nekem nagyon tetszik! Nem véletlen, hogy versei publikációs értékünek minősítették! Gratulálok!Pál!

  2. Gratulálok a megjelenéshez és a versekhez Laura!

  3. Szeretettel köszöntelek és gratulálok! 🙂

  4. Szeretettel gratulálok kedves Laura!

Comments are closed.