Mitat Çıbuk: Búcsúdal (Veda busesi)

Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát
A kígyók szájából kúszó lányok kezéből
A szívemben sarjadt verssorok elhalnak nyelvemen
Este ha elsiratom verseimet meghal velük a nap is
Feltoluló könnyeimmel írott emlékeim
Idegen utazók hordják majd el városomból
Éjjel ébredő emlékeim mint kócos tanúk élcelődnek rajtam
A hullócsillagok kiütik kezemből a szenvedély tollát
Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát
A kígyók szájából kúszó lányok kezéből

Pillantásod szerelmünk egére
És a szívembe véste a csillagok rendjét
Szépségednek esténként a holdfény is adózik
Az éjjel lovakat tereltem a csillagok között
És az ezernyi örök álmát alvó mártír elé pajzsot emelt a hold
Hogy vászonba csavart testem ne pusztítsa tovább az izzó szerelem
A hold és a csillagok hevét kínálom neked…
Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát
A kígyók szájából kúszó lányok kezéből

Ajkamra a búcsú kínzó rovást vésett
Ártó szavak ömlenek poharamból
Eltölt az éj leple alatt odújában síró csalogány hangja
Rontó* könnyeimből tespiht** fűz az éjjeli szél
Ereimben megfagy a vér
A szerelem ősi fényét elnyelik majd
a sárkány-tépte éjszakák
Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát
A kígyók szájából kúszó lányok kezéből


*
Megjegyzés:

* Bűbájos, bűvölő, ártó könnyek. A török néphitben nagyon elevenen él az „ártó szem” képzete. Magyar párhuzama a szemmelverés.
** Tespih (ejtsd teszpih): gyöngyökből fűzött ima-olvasó

*** Fordította Gősi Vali, Bartha Júlia nyersfordítása alapján

Illusztráció: dr. Kenyeresné Zagyva Ágnes

*Első közlés

2 hozzászólás

Comments are closed.