Mintha csak a mozdulatlan, halk holnapodból tekintenél vissza mai magadra. Még küldi üzeneteit meztelen idegeid teste, fürge véred is kering, még szárnyat bont és száll feléd egy távoli mosoly, mégis valahogy minden, mint elítélt éjbe hullt imája, eliramlik. Hiába kenegeted sebeidet, így is, úgyis a jel nélküli természet teremtményei közéTovább…

A régi ismerős ismét kedves ismeretlenként kopog az amorf felület szélén, mit kaján mindenhatóként formált a múlt, pattog, míg túl nem feszíti a húrt, azét a bizonyos vágyakozó szívét. Majd megtorpan a peremen, és fojtott robajjal legurul, nyálkás nyomot hagyva, mint eső után a csiga, ahogy a járdaszegélyről lomhán ésTovább…

a tökély pillanata hibátlan utcán hibátlan ganéj hibátlan esély rúgjál belé romlatlan keringő mosolyba hajló romlatlan arcon végigfutó selejtezd tönkre a tépett várost a romos álmot szétnyújtható kései elnyelés nyeletlen késsel utolsó kéjjel megmenthető galaxisokban orgazmusokban kis -izmusokban öklendező csudaszép isten csudaszép szobra a váci utca papírmasé mosdatlan szőrök kipárolognakTovább…

A tavasz önfeledten szaladgált a fák csupasz ágai, duzzadt rügyei között, mindenkire rámosolygott; az idős férfi élvezte a napsütést, vénnek érezte magát, pedig még be sem töltötte a hatvanat, nyugalmazott gimnáziumi tanár, infarktus után, a szíve olyan, akár a kő, mindig letörik belőle egy darab, de már nem érez semmit.Tovább…

Hashtagekkel verset írni jó… Jó, de mégis mire? Hogy elmondhassam a végén: #sajátírás , #sajátvers , #sajátgondolat ? #sajátsaját hupsz, kijelöl, delete… Lehet, ez most kicsit olyan posztmodern lett. Akarom mondani: #posztmodern vagy #kortárs. De mindezt minek ? (És ha elmúlt majd ez a kor, akkor ki érti meg?) TalánTovább…

Kételkedve, mindenre rákérdezve, a legjobbnak is a fonákját látva, mindenből fanyar kesernyét csinálva, csakis és kizárólag mérlegelve. Mint mikor minden elszabadul, nincs biztonság, életkedv, érzések, csak rideg ismeret, mi vitat és vitatkozik vadul. Nem okoz örömöt a nap, villámgyorsan áramló ismeretek, adatok, állandó mérlegelések, ám a logika megtalálja az utat!Tovább…

minden reggel kétszer kelek álmaim támasztom neki a falnak bekeríthetetlen árnyak vigyáznak fejem fölül lázasan csurog a pirkadat másodszor amikorra a vörös ég is megvirrad fény zavarja szemem a test korlátja gyullad ki hófehéren magamat is föl kellene ismerjem mint ágynak döntött létra fekszem harsadnak a fokok a belül gyújtottTovább…

éppen nem gondolok semmire de hogyha fölnézek az égre a nap sárga tányérja olyan mintha lila szirmait elszórta volna egy óriási mandragóra szerencsegyökérnek is hívják és a termése akár a naspolya bár az arabok az ördögök almájának nevezték bogyóit a középkorban már a termékenység jelképe volt és halált hozott arraTovább…

a lila kabátos hölgy a lila kabátos hölgy ott állt a ház előtt és cigarettázott a lila kabátos hölgy ott állt és cigarettázott mögötte a ház a lila kabátos hölgy a ház előtt állt és ott cigarettázott a ház ott állt a lila kabátos hölgy mögött aki cigarettázott a cigarettaTovább…