a pillanat teljessége

mikor a psziché prizmáján most átlépő fény spektruma
a régi történésekben a jelent éli át
változó szögből más-más fénytöréssel
írja felül önmagát
szivárványt vetít
és néha
azt is elhiszi hogy megállhat alatta

*

határok nélkül

elfogyott a terület ahol eddig álltál
hosszú folyamat volt
régóta sejtetted ugyan
hogy előbb-utóbb választanod kell hova lépsz tovább
volt elegendő időd felkészülni
mégis
teljes a zavarod

azt hitted elég lesz eldöntened
mit teszel majd
amikor megszűnik számodra a térhatár
biztosra vetted semmiféle következménye nem lesz
azonkívül hogy pontosabban fogod látni
önmagad
szellemi érzékenységed csorbulhat ugyan
de fizikai mozgástered érintetlen marad
kedvedre járhatsz-kelhetsz
forgalomtól szigorúan elzárt terepen is
ha kellő elővigyázatossággal használod a bátorságod

tévedtél

belső zavar nélkül azonosulsz most
akárhány érveléssel
csakhogy
a túlhajtott pergőtűz lecövekelni késztet az érintett oldalon

az egykori senki földjének lassan
az emléke is feledésbe megy

*

kérdés

gyakran a biztos sem az
aminek gondolod
tapintás illat íz
és a dallam még elő sem hívódott

azt hiszed arra rezonálsz
ami megszólalt a másikban
és megsértődsz
mikor rájössz hogy mennyire független tőle

válaszok nélkül is
kockázatos a művelet
ha dűlőre akarsz jutni a hol-ról
ha azt szeretnéd
érvénnyel merülhessen fel
a kérdés
hát én innen hova is

*

kettő az egyben

mióta fölismerted
második tér lett számodra
melyben minden lépted előtted jár
körbefon
a táguló–szűkülő határ
érzed
hogy ő veled méri magát
körülveszed
perce vagy
kifelé is csak befelé haladhatsz
ellépett lépteibe lépsz
mióta felismerted
hogy nálad nélkül is ő a folytatás

*

Sugallat és konnotáció

Nem maga a kép. A közeg takarja
ki a modellt tényleges helyéről.
Őt látod, de csak egy konstruált helyzet
díszleteként. A felülírt rész kínálja
fogyasztásra kész egészként magát.
Hol vagyunk már a puszta látszat
pofonegyszerű csapdájától? Amit
ma reménytelenül kerülgetsz,
az a káprázat művi utánzata.
Duplacsavar a virtuális valóságban.

*

történet nélkül

talán az egyetlen
ami letagadhatatlanul a tied
mégis
szemrebbenés nélkül letagadod azzal
hogy csak vagy mellette
persze néha hagyod megesni veled
és többnyire pont akkor
amikor épp neked kellene megtörténni
ha betonnehéz bakancsot húzol az elrugaszkodáshoz
ne panaszkodj hogy nem tudsz repülni
feltétel nélküli odaadásod
lett volna az ára
hogy kettőtökön múljon
a folytatásod

*Első közlés?

2 hozzászólás

  1. Nagyon köszönöm, kedves Vali! 🙂

  2. Szeretettel gratulálok, Kedves Tibor!

Comments are closed.