Sánta vágyam kerülget, Színezi, mosdatja az éjszakát, Mintha libbenne, érzi illatát, s ha van, akár terülhet. Megviselnek az álmok, leszólítanak így tört öregen, Áltatva magam, csak szövögetem, hátha mégis hiányzok. Őrültséget kerültem, bár több gyönyörű bogáncs rám ragadt a mindig fényes ifjú ég alatt, mert közéjük feküdtem. Kár volna mostTovább…

Bolond Laci balladája Állj meg egy percre, püspökváros, ne folyj tovább, te nagy folyó, emeld a fröccsöt áldomáshoz, bukott diák és naplopó! A vége egy, bár száz a szó: a júliusi ég alatt Bolond Laci, a csavargó, egy bőrkabátban elrohadt. Aszongyák vérzés vitte messze, veres lőn, mint az alkonyat, negyvenkétTovább…

Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…

A Nap éget, a homok forró, a sós lég köréd ér. Hanyatt fekszel, hallgatod a szívedet, és lusta pillantásodba fogod a felhőt. Az idő bolondja, az unalom tör rád. Súlytalan testedből tompa gondolatok suhannak ki, a múlás eszméje bújik elő belőled. Az agyonunt kérdések csiklandoznak: életünk kiért van, halálunk utánTovább…