Saitos Lajos versei

Hajnali fénnyel

Szobámba hívok egy felhőt
megmosom benne arcom
az éjszaka mikor rám lőtt
kormos lett ablakom is

de várni kell hajnalig
csak addig maradj velem
bőrödre simul a szám
fölsebzi a szerelem

homlokunk kigyöngyözik
mindkettőnk kérdőjele
fölibénk száll egy madár

s az éjnek zajaival
hajnali csillagfénnyel
ablakunk majd betöri

*

Sárgaföldes

A két kanális között
a Szigeten megtelt
a sárgaföldes gödör
színültig tiszta vízzel
ott fürödtünk strandol-
tunk nyaranta gyerekek
s ugrottunk fejest hasast
meg suszterszéket s úszni
tanítottuk a lányokat rá-
fektettük a vízre őket és
fogtuk bimbózó mellüket
s csapdostak kézzel-lábbal
de el nem eresztettük –
akár a kifogott halat mert
véltük megtartani könnyebb
mint visszaengedni a vízbe…

*

Éjszakai repülés

Ablakpárkányomon hagyta
nyomát – hullajtott szárnytollát
egy galamb éjszakai
repülése során…

talán nekem izent – tanuljak
repülni vagy írjak vele
ideje volna
újra

mélységeket – magasságokat
átmérőket – érintőket szelni
e földi létben!

©Nászta Katalin – A kutya