Siska Péter versei

Mélyaltatás

Az élet végtelenszer
ismétlődik
,
suttogja a fülembe
az ápolónő,

míg a vénámba
szúrja a tűt,
de én tudom,

hogy hazudik.

A falon egy szétkent
rovar újra
összeáll, és

elindul a fény
felé.

*

Demens ikon

Nem ismer meg.

Az ágy szélén
ül. Beszélni kezd,
egy megbénult
nyelv

szavakat formál,
a test

Igéit –

Istenbe zuhanó,
befejezett
világ

a

*

Automatikus mozdulatok

Saját magát
teremti meg újra
és újra –

ezek csak
automatikus mozdulatok
,
mondja a mellette
fekvő beteg,
akit három napja
operáltak. Nincs már
jelentésük
.

Bólintok. Szökni
készül belőlem
a Lélek,

elfordulok –

*

Zárlat

A rovarnak a falon
túl sok lába
van. Mosolyog,
az óra
mutatói
nem mozdulnak –

a semmiből talán
így lesz minden,

ha hagyom.

Hátradőlök
a lángoló ágyon.
A második
körre gondolok.