Sógor Zsuzsanna: Kártétel

Varjak telepedtek az udvari fára.
Nem törődött velük.
Délben szalonnát evett kenyérrel.
Félretolta, ízetlen volt.
A varjak egyre többen.
Egymás mellett, mozdulatlanul az ágakon.
Nyugtalanul fordult el.
Kiment az udvarra.
Onnan nem látszott a fa.
Sötétben ment be a házba.
Tudta miért jöttek.
Az öregember ablakot nyitott.
Parázsló szemekkel repültek feléje.

Igazatok van.
Vigyetek.
Nem kár.