ablak homályán elcsúszó fény ház falán virágzó repedés csorba lépcsőfokok betonjában vacogó kavics szögek indokolhatatlan felkiáltójelei csupasz szobák falán kihúzott fiókokban szűkölő üresség tekintetedtől porrá válik a csipkefüggöny a vakult ablakon és kint? honnan a hátsó kertek semmibe nyíló kapuinak megválthatatlan magánya? ©Sarolta Gyoker: DélutánTovább…

Varjak telepedtek az udvari fára. Nem törődött velük. Délben szalonnát evett kenyérrel. Félretolta, ízetlen volt. A varjak egyre többen. Egymás mellett, mozdulatlanul az ágakon. Nyugtalanul fordult el. Kiment az udvarra. Onnan nem látszott a fa. Sötétben ment be a házba. Tudta miért jöttek. Az öregember ablakot nyitott. Parázsló szemekkel repültekTovább…

A sztyeppén álltam mikor alábukott a nap aranyba fújta a fű zöldjét és a kék eget a szél. Ablaktalan földkunyhó előtt a tűző napon kövekkel törtem a magvakat és vízért mentem félnapi járóföldre hogy a gyerekek szomjan ne haljanak. Átsétáltam a Napkirály termein pompás tükrökben szemléltem magam és a tengerpartTovább…

ismerlek lenyűgöz a napfelkelte sugara az ablakodon az esti ég hamufénye a vizesen csillogó járdák az éjszakai sikátoron ismerlek tányérod asztalodon kezed által valósággá tett porcelán edény benne az étel vizuális költemény ismerlek múltadat nap mint nap sejtjeidben érzed ura vagy már sok régi rémnek lobogó ingedben vágsz neki aTovább…

Mikor a csillagokba mikor a csillagokba költöztek a fények és barlangokban bújtak össze akik éltek elküldted akkor a biztatást hogy lesz nap szél és eső hogy lesz gondolat szó és erő hullámozni hívtad a tengert reményt oltottak a homokba a partra simuló habok innen a szél vitte tovább a biztatástTovább…

Az adatokat sürgősen kérik. A pedagógiai véleményt holnapra kérik. A statisztikai lapokat azonnal ki kell tölteni, kérik. Igen, nekik is megvan, tavaly már elküldtük, de most megint kérik. Össze kell írni kik, melyik napon kérnek tízórait, ebédet, uzsonnát, vacsorát! Igen, egyszer már összeírtuk. De most mások kérik. Az adatokat aTovább…

vigasztalan eső öblíti le szemedről álmod retinádon leképződik a fénytelen hajnal íriszedben él a tenger zöldje de a napod felkavarja majd mélyéről a szürke iszapot pupillád fénytelen terekre tágul szűkül mikor a fény a sarkon ráhull nézel de vakít amit látsz egyetlen vigaszod hogy ez a reggel eltakarja benned aTovább…

kockázatos vers báránynak lenni farkasok között, gyáván hallgatni, mikor rútak ordítanak, zárt ajtó mögött bújni, amikor a küszöbön túl őrjöng az indulat, sodródni csak, szélesebb úton, merre mindenki megy, s elkerülni azt, melyen az igazság szögei tartják az út menti korlátokat, enni előre gyártott, túlsózott, megrágott kosztját testnek- léleknek, nehogyTovább…

Húsvét, valamikor Feltámadt e napon… Zengték körötte. Előtte, mellette, mögötte. Ő nem bírta énekelni. Fulladás fogta el. Meglazította nyakán a sálat. Szédült. Mennem kell, ki, ki, el… Csak néhány lépés a kijárat. Három kőlépcsőn le a templomajtóban… Végre kint! A lendület vitte még pár lépést, de meg kellett állnia. AzTovább…

Fényképek Arcok, arcaid, arcai azoknak kiket szeretsz, vagy valaha szerettél. Arcai ismeretleneknek, őket is szerette valamikor valaki. Arcok a rabul ejtett időben. Arcok ideje, mely megállt örökre. Várnak albumok lapjain simulva. Várnak fedeles dobozokban. Várnak ki nem húzott régi fiókokban. Várnak poros padlások pókhálós polcain. Néznek rád sírva vagy nevetve.Tovább…