Szakálos Fédra: Szitakötő tábor

Az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet versíró pályázatot hirdetett január 3-án általános és középiskolás tanulók számára. Három verssel lehetett pályázni a versenyre.
A megmérettetésen sikeresen szerepeltem és külön díjban részesültem, így július 24-28. között részt vehettem egy irodalmi táborban, melyet a Szitakötő folyóirat és a Nyitott Kör Egyesület idén hatodik alkalommal rendezett meg Abán.

A vezetők Horgas Judit és Szabó Attila voltak, valamint egy spanyol lány, Silvia is segített nekünk. Kellemes meglepetést jelentett számomra, hogy Attila személyében egy igazi bohócdoktort ismerhettem meg.
Reggelenként minden foglalkozást tornával kezdtünk, csak aztán fogtunk neki a munkának. Egész héten a közmondásokkal foglalkoztunk. Ehhez kaptunk különböző feladatokat. Párban és egyénileg is tevékenykedtünk. Minden feladvány után értékeltük egymás munkáját és tanácsokkal láttuk el a másikat. Napi három csoportgyűlést tartottunk. A teendők között azért a játékról sem feledkeztünk meg, érdekes gyakorlatokat, drámajátékokat próbálhattunk ki, amiket nevetéssel, jó kedvel hajtottunk végre. Az estéket pedig izzasztó csocsómérkőzésekkel töltöttük.
Az utolsó éjszakán tábortűz mellett népdalokat énekeltünk, közös mesét kreáltunk.

A búcsú délelőttjén mindenki összepakolt, záró csoportgyűlés volt, majd a közösen elköltött ebéd után a tíz táborozó nehéz szívvel vált el egymástól. Jól éreztem magam, örülök, hogy egy héten át ilyen jó közösségben lehettem. Alig várom a következő Szitakötő tábort!

Íme, az egyik táborban született feladatmegoldásom:

A szerelem vak

Nem számítottam rád. Igaz, vak tyúk is talál szemet. Végül is jó volt … egy ideig. Csöpögtünk, mint viasz a gyertyán. Bár Brad Pitt szépségétől távol álltál, mégis valahogy megtaláltál. Úgysem a ruha teszi az embert. A szem számít igazán, az a lélek tükre.
Ezt a felfogást próbáltam követni … egy ideig. Aztán rájöttem, nyugtával dicsérd a napot! Cseppenként, egy idő után betelt a pohár. Nem akartad sose megbeszélni. Mindig azt mondtad: „Sok beszédnek sok az alja.”
Néma gyereknek meg az anyja sem érti a szavát. Csak a zöld foltok beszéltek, amiket rejtegethettem a kollégáim, a családom elől. Mocskosnak éreztem mindig ilyenkor magam. Úgy gondoltam, jobb a bajt megelőzni, mint orvosolni, de te nem hallgattál rám. Az önuralom a legbiztosabb önvédelem, ezzel próbáltam biztatni magam, de mikor fröcsögő nyállal közeledtét felém, rájöttem, ezzel nem megyek sokra. Hiába, kutyából nem lesz szalonna. Egyszóval nem szépültem meg a szerelemtől. Ma már egy erős, határozott, karakán nő áll előttem, amikor belenézek a tükörbe. Megerősödtem. A válás meg kifejezetten jót tett.
Lassacskán az idő is meggyógyított minden sebet. Sokat tanultam a házasságunkból. Hisz jó pap is holtig tanul.

 

2 hozzászólás

    1. Köszönöm szépen! 🙂

Comments are closed.