Vogel Róbert versei

nem úszok
könyökölök
itt a tenger
nem merülök
olvasok benned
rajtad
csupa derű
örök délután vagy
felfedezett vagy
árvalányhaj és Urál
fokok és lombok
szigetek és
száradó balkoni lomok
és mind
csak beszélsz
mint madarak megállásban
megülnek vállamon
szépülnek
szavaid
és a repülés
nincs más tisztább mint szemed
madáritató hűsebb és hevesebb
mint a te szád
könyökölök
itt a tenger
nem merülök
olvasok benned
és csak átnyúlsz
mint kép
a képből

*

éhes-bolyhos
vánkos az ég
hallod a suttogást
kitakar
szalad az éji fű
hajnali árka felszakad
ingujjadat felgyűrőd
lebegsz a volt a lesz között
hajnali óra vagy

*

Csendes Toll az őzzel

nem vagyok halott
vérköreiddel átvérzel
lábad meg-meg mozdul
futna még
futnék még
sebesebben mint a nyíl
én nem tévesztelek el
együtt futunk majd
átvérezlek vérköreimmel