Szilágyi Ferenc Hubart versei

Szeptemberi este

A nyár ócska, lejárt lemez,
el is gurul a fák alól;
ahol halkan az ősz neszez,
lágyabb a dal, más nóta szól.

Mikor elpihen a szellő,
csend temploma a völgykatlan,
a szöcske, a víg szökellő,
az is olyan mozdulatlan.

Pók hívja pár apró fiát,
s legott jön száz fattyú, rokon
néma esti szimfóniát
pengetni a rongy húrokon.

Alábukik lassan a nap,
ott ahol a hegyek lilák;
szemére húzva a kalap:
Álmodd még a nyarat, Világ!

*

Verspegazus

Pusztai vad ló
felserken nyersen,
mint űzött rabló
nyargal a versem!

Fény a szemében,
isteni pászma,
villan az ében
éjben a láz ma.

Ott, ahol méla
vermeket ásnak,
ritmusa kél a
szívdobogásnak.

Távoli rétek
friss füve hersen,
angyali vétek
gerjed a percen.

Táltosnak hinnéd?
Vess reá nyerget,
messze visz innét,
álmokat kerget!

Égi batikra
lobban a kedve
hold kövén szikra-
csillagot vetve.

*

Ne számíts másra, csak magadra!

Erőnk kútjai, ha apadnak;
ne higgy Keletnek, se Nyugatnak!
Mert hogyha jönnek dúló hordák,
nem óv meg senki, Anyaország!

Konok magyarként nem szeretnek,
koncként vetnének vad ebeknek!
Sorsunk kifosztva, tönkretéve,
keresztjét hordjuk ezredéve.

Zsoltárt zengtünk és harci nótát,
testünkkel védtük Európát.
Trianon volt érte a hála,
s bátor apáink kínhalála.

De áll még, áll e csonka ország,
bár a kincseit szertehordták.
Új vihar készül, s katasztrófa,
ha belerokkansz, Európa!

Hajónk süllyed, nincs mentőcsónak,
jaj lesz igaznak, árulónak!
Volt, ami volt, de eddig tartott,
szökőár mossa el a partot.

Szélvész dönti le, amit itt lát,
mord erők morzsolják a sziklát.
Turáni átok is aprózza,
vigyorog a világ kalóza.

Krisztuskövetőt, mondd, ki véd meg,
ha kést szegeznek jó szívének?
NATO? Brüsszel? Abrakadabra!
Ne számíts másra, csak magadra!

Nagy Isten, áldd meg a magyart!
Megmarad tán, aki összetart,
édes testvérem, egységre hát,
halld meg e kérésnek halk szavát:

Az összefogásnak híve légy,
és mindent e szent, nagy ügyre tégy
– hogyha a szíved még felhevül –
“a Hazádért. Rendületlenül”!

*Első közlés

Veress Tamás – GRENCSO István

1 hozzászólás

  1. Kedves Feri!

    Remek versek, jó itt is olvasni.
    Erzsike

Comments are closed.