Szilvási Pál versei

a keleti hajnalban

ezüst fény a vastraverzeken
világosodik lassacskán

elindulunk még nem tudjuk hova
a peronok is olyan végtelenek

és nők jönnek és férfiak
hátukon zsák kezükben kávé

a sötétből kilép a fény
a hangosbemondó érthetetlen szavakat ismétel

a vastagbelek reggeli morgása
elnyomja a mozdonyok zaját

nem tudjuk hova utazunk
végtelen hosszú vonatokon

jegyünk van emlékeink nincsenek
lassan kicsomagoljuk a szendvicseket

*

Isten veled, Mária!

Leonard Cohen emlékére

Még majdnem fiatalok voltunk, amikor találkoztunk
a szálloda salétromos pincéjében. Azt hittem, csak egy kifutó-
fiú vagyok, de felvittél a szobádba, és szárnyaim
nőttek reggelre. A tengert akartam megnézni az erkélyről,

de csak azt a tűzfalat láttam, a szőnyegporolót, a satnya
növényeket. Bent meg a gyűrött lepedőt, a miénket.
Valami olcsó törköly volt nálad mindig,
de azt meséltük egymásnak, hogy calvados.

Hát Isten veled, Mária!
Én most elmegyek, hátha
hív majd valami isten,
a teljesség meg minden.
A szökőkút, a medence
nem nekem van. És neked se.
S ez jól van így
szerintem.

Húsz évig próbálkoztunk a hazugságainkat
eladni valami másnak, merész álmoknak.
Persze én is azt hittem, felvirágoztatjuk a hotelt a képzelt
tengerrel meg a pálmafákkal vagy mikkel.

De észrevetted, hogy esténként egyre gyakrabban felejtek
el imádkozni? Te meg eleve leszartad.
Mária, szerintem te ma is nagyon csinos nő vagy.
Nyáron azért locsold meg az ecetfát az udvaron.

Hát Isten veled, Mária!
Én most elmegyek, hátha
hív majd valami isten,
a teljesség meg minden.
Szökőkút és medence
nekem nem lesz. Neked se.
Minden jó lesz
szerintem.

*

a nagy posta mellett a hegyen

a nagy posta mellett a hegyen
a törött betondarabok a lerobbant földszintes
üzletek között a konténer körül
szétszórt kommunális hulladék mellett
a hegyen megtaláltuk a kaput
bediktáltad a kódot én bepötyögtem
az útmutató szerint fölmentünk
a lépcsőn aztán balra volt valami
szeméttároló vagy mi egy nagy vasajtó
nem volt bezárva (huh)
a kazetta a falra volt erősítve
csak az a baj hogy tök sötét volt
világíts ide a telefonnal be kell
írni a kódot aztán öt másodpercen
belül elfordítani a tárcsát
és valóban mint a mesében
benne volt a kulcs ami
nyitotta a bejárati ajtót
lógott is az ajtón valami welcome nyuszi
benyitottunk és belül az Éden

két napig az otthonunk lesz
két napig otthon leszünk

*

A szerző így vall önmagáról:
Szilvási Pál: álnév és álarc. Ötvenes éveim közepén kezdtem verseket írni. Hiszek abban, hogy van, lehet színvonalas amatőr költészet, ahogy lehet valaki amatőr festő vagy amatőr zenész is. Verseim eddig a Napút Online oldalain jelentek meg, egy versemet közölte a Liget Műhely.