Az első hang felszárította az udvar mohás járóköveit, akik egy hete levegőért imádkoztak. Ahogy egyre jobban kiteljesedett és a teraszt is nyalta a fény, az udvaron nyugalom tengere. Rákóczi úti nyárfák kitornázták magukat, derékhajlítás, törzsdöntés. Szélvihar és csupasz árbóc. A téglák vörösen, ordítva fogadták az érkező hanghullámokat, éneklő menetté válvaTovább…

– Te egy büdös köcsög vagy – vágta Kaparcsi Gerzson arcába Mojzli, a hentes, aki – egy henteshez méltatlanul – nem nyomott többet hatvan kilónál. Igenis, egy hentes legyen tagbaszakadt, szép, nagy marha ember, aki elbír a marhákkal, de mindezt nem árulta el neki, csak megkérdezte tőle, hol a szájmaszkja,Tovább…

Meg kell tanulnom, hogy kevéssel tettél kisebbé magadnál. Mégis így aprón, nem tudom felérni végtelen nagyságod és azt sem, hogy fejemen koronám nem a halál. Utam nem siralom, oltalmam nem a kopasz meddő fák. Ha hozzád mérem magam, nem semmisülök meg, minden szavad lélegeztet, szárnyad életben tart. Itt hiszem el,Tovább…

a keleti hajnalban ezüst fény a vastraverzeken világosodik lassacskán elindulunk még nem tudjuk hova a peronok is olyan végtelenek és nők jönnek és férfiak hátukon zsák kezükben kávé a sötétből kilép a fény a hangosbemondó érthetetlen szavakat ismétel a vastagbelek reggeli morgása elnyomja a mozdonyok zaját nem tudjuk hova utazunkTovább…

Akkor nagy költő, ha megmarad Nagy Lászlónak, és visszabújik saját irhájába. Leglelkéből lelkedzett verseit akkor írta, amikor még nem tekeredett derekára a Juhász Ferenc – hatás kísértő kígyógyűrűje. Népi kollégista volt: 1945 után vidéki végekről szakadt Pestre. Bár a kollégiumi könyvtárakban – ha mással nem is – verskötetek elolvasásával biztosTovább…

az egyetlen az egyetlen út hozzád a várakozás az egyetlen értelmes nyelv a csend az egyetlen kapcsolat a távolság a láthatatlanság nem akadály * az ing volt nagy az ing volt nagy, vagy az ember összement kalapja alatt két szeme elveszett egy óriás szatyor benne minden lényeges mit az utcánTovább…

‒ Hurrá! Győztünk! Honfoglalás! Éljenek a Nagy Huszárok! Kössétek be a lovakat a karámba, aztán kezdődjön a hálaünnep! Ja, a döglött oroszlánt meg dobjátok a szemétdombra! Ne úgy, te ballábas huszár, mert még képes lesz holtában is szétrúgni azt a szemétdombot! – mondta a dúsüstökű huszárkapitány, és büszkén megpengette ezüstTovább…