Mai vonásaid függönye mögé lesek. Játékos arcod éveim lejtőjén hol felém jön, hol búcsúzik, olvadó hó nedves szellője ér el, gyöngyvirág, orgona, rezeda tavasza magasba emel. Egykori hajad halk illata becézve elém leng. A teremtő emlékezet megszakad, eltűnik, forgat, és táncolva visszavisz. Enyém vagy, – mégis idegen. Piano és forteTovább…

Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok szerte fújt varázsa, rákiabált az arra baktatóra, az illatát aTovább…

illat minden háznak van illata már a kapuban érzed átkúszik a falakon beveszi magát a lépcsőházak idegvégződéseibe és ücsörög vagy jóllakottan punnyad vagy zümmög néha énekel lebegve átúszik pörköltgőzös konyhákon vasárnapi rántotthúsok megtanult ízein tejtiszta babaszobákon az elképzelések az ötletek a tervek és elméletek elmélázó bemélyedésein beszél kujtorog a falrepedésekbenTovább…