van hogy szikrát szór a szemedbe aztán fájdalmas görcsökben elakasztja a felindulást ha szelídülnél az áradó vizeidet felduzzasztja játszik veled merre menjek ha nincs kiút sem a gyűlöletnek sem a szeretetnek lehetnék követ tépő gyopár sárga vagy fehér a magasokon vagy porhó bárhol ami elszáll a kő egyikre se hatTovább…

Kiégés szavait behunytahogy senki se lássanemi némaságaférfiatlan álcahol adott hol elvetta lelke halandócsak lefolyó ondóteste örökké lett * Kő folyékonyan születtem kemény kővé váltam voltam üstökös tüze most kő egy házfalában a város fényei vakítanak (még sötét betonruhában is) és nem látom az embert csak a kő házait felhőt hasítóTovább…

Mondanivaló Van, akinél lezárul és pont, csöndben kijelentik, hogy vége. Másnál egy szomorú sóhaj, egy beteljesületlen óhaj, vagy egy rémült kiáltás van a mondat végén. Dühös kiabálás, megszegett utasítás, megválaszolatlan kérdés értelmetlen kérdőjellel: ez is lehet a sors. A mondat kezdőbetűje nagy, a végén is lesz egy írásjel. A kétTovább…

Ha nemlennének Se nappalok Se éjszakák Csak hajnal hasadás Alkonyi fátylak Egymásba bukna A felfelé zuhanás Pihentetés nélküli Örök hullámban Emelkedne a lélek És süllyedne alá A végtelen lebegés Tükrét csomózva meg Vajon boldog lehetnék e Ily állandó mozgásban Megpihenetlenül A változás maga lenne A csend ritmusába Gyürkőzött csoda DeTovább…