(“Mind meghalunk!”) 1. ,,Mind meghalunk… teriácát* végy!” -vigyorgott a hájas kalmár, s pestismaszkban jött érte húsvét péntek, a bűzhödt döghalál. ,,Még adj időt! – eladnám minden, harácsolt mocskos kincsemet… -de késő vinni bármit innen…, pokolba bolhás ingemet.” És vonta is már csontkezével, lágyék martan, hörgő kufárt, csengettyűzve húzta közszégyen, sTovább…

B.A.-nak talán fel sem fogtam hirtelen… a levendulás illatgyertyát is másnak gyújtottam meg, pedig miattad vettem, hogy romantikus legyen… egy koszos panelfal mellett álltam, és éreztem a telefont, ahogy arcomra olvad, égetett a hangodban jártan, fejemben a gondolatok stroke-ja, hogy „nem szeretlek eléggé”… még ma is látlak, ahogy mosod magad,Tovább…