Vogel Róbert versei

ünnepiben vagyok
vasaltas szagos
színes szalagos
olyan az én házam
kertemből
van ágyam
fakopács csenget
február van
február

*

a lüktető csend marad
a félbeszakadt mozdulat
csak állok itt
szál magam
a part
a hullámverés
az arc
ugyan az
újra és újra
a lüktető csend
a félbeszakadt mozdulat

*

és akkor végre
elkezd fájni
szívós lesz
mély és messzelátó
gyermeki kedv
miként tudod
kék habokból
mindez nem más
csak kikelsz
hogy lépegess

*Első közlés