Tarjáni Imre versei

ŐSROBBANÁS

Ősrobbanás” az Isten szívverése,
megszületik, és megszűnik minden,
de nem múlik örökre. Egy másik dobbanásban,
majd más fajok jönnek,más környezetben.

Örömmel kellene élnünk minden pillanatot,
messzebbre nézni, túl azon, amit kitaláltunk.
Még a hulló csillagon is a halált véljük látni,
az élettel teli végtelen térben.

*

DENEVÉR

Duzzogva lóg a bőregér
odvas fehér kövön,
és nem köszön.
Sajnálom vén legény,
ha bánt a fény,
ne zsörtölődj nagyon.

Lement a nap,
már jön az éj
röpködhetsz szabadon,
én láncra vert vagyok,
előttem jár az életem,
Ő vonszol, és vonszolok.

*

A NAGYSÁG

Ott, akkor, abban a téridőben,
a lét akkori díszletei között,
felolvastatott az emlékülésen;
Ő volt a legnagyobb!
Erről viszont az örökkévalóság,
és az önfeledten trillázó madár,
semmit sem tudott.

*

NEHEZEBB LESZ

Kilépek a mozdulatlan térből
Itt már csak egymást hallani
Minden szó utánzat
A különbség régen elveszett

Én kérés nélkül jegyzeteltem
Mi mást tehettem volna
Valaki folyton kérdezett
És válaszolt belőlem

Van e még innen út?
Van e visszafelé?
És ez még
Ennél is nehezebb lesz?

*Első közlés