Mitat Çıbuk: Szerelem (Sevi şiiri)

A hangodat szerettem leginkább,
Mint párás időben a friss kenyeret,
A hozzám mindig baráti és könnyed,
Szerelemre hívó kedvességedet

A kezedet szerettem leginkább,
Mely apró, hűs és patyolatfehér,
A milliónyi szépség a világon
Mind kevés, mi kezeddel felér

A szemedet szerettem én leginkább,
Mely hol ártatlan-kék, hol mohazöld,
Nincs alkotás, boldogság és szellem;
Ennél különb csodát nem termett a föld

A mosolyodat szerettem legjobban,
Mely feledtetett minden keserűt,
A remény bontott szirmot a szívemben;
Mosolyod csak békét szült s derűt

A természetedet szerettem mindig,
A buktatókon talpon-maradást,
Anyatigris természeted áldás,
Nem győzhet le már hamis ámítás

Önzetlen szívedet szerettem legjobban,
Óvó anyaságod a gyermekek felett,
Szereteted gyönyörű teljesség,
Magad vagy a Szeretet, mindenekfelett

Sugárzó lényedet szerettem leginkább,
Bátorsággal vallott őszinteségedet,
Általad a dolgok kiteljesedhettek;
Boldogság, hogy téged szerethettelek

* Parafrázis Mitat Çıbuk, török költő Sevi şiiri c. versére, írta Gősi Vali – Bartha Júlia nyersfordítása alapján

**Első közlés

5 hozzászólás

  1. Köszönettel folyóiratunk tartozik, drága Gősi Valika!

  2. Ez valami csodálatos! Öröm olvasni! Gratulálok Valika!

    1. Nekem öröm és megtisztelő a jelenlét – Veletek… 🙂

  3. Köszönöm szépen a megtisztelő megjelenést.

Comments are closed.