Urbán-Szabó Béla versei

Szerelemcsokor

Örömet adni,
örömet kapni…
Mindig veled,
ha tehetném…,
szépet adni,
ezt szeretném;
tested, lelked
simogatnám,
szívem, lelkem
neked adnám.
Feléd árad
szeretetem,
patakból folyó,
kiköt a tengeren…
Öleljen örökké
a csillagbokor,
az általam adott
szerelemcsokor.

*

Szeretném

Ilcsikének

Jó urad lennék,
ha engednéd…
Én szeretném!
Kezed kezembe
venném,
szádon tartanám
csókra éhes szám,
ölelésedből testem
kibontását nem
hagynám.

Jó urad lennék,
ha szeretnéd…
Én szeretném!
Ha szeretnéd,
kezedet, szívedet
nem engedném…
Ott vagy már végleg
szívem keresztjén.
Vezessük át
egymást a Golgotán;
bennünk mindörökké
béke legyen,
egybeforrasszon
az örök szerelem!

*

Te kellettél

Így közel a hatvanhoz,
közel az álmomhoz,
gyorsan múlik az élet;
egyre kevesebbet kérek.

Hiába annyi év,
a boldogsághoz oly kevés;
ehhez bizony te kellettél,
szívembe reményt ültettél.

Évekkel fölér ölelésed,
szerelmünkre csókod pecséted;
az összetartozó egyben marad,
egy a lélek, egy az akarat.

* Első közlés

1 hozzászólás

  1. Szeretettel olvastalak itt is. További szép, alkotó életet!

Comments are closed.